Mind a munkavállalónak, mind pedig a munkaadónak fontos tisztában lennie a munkaközi szünet fogalmával; jár-e a dolgozónak, mikor jár, milyen formában, mennyi idő? A munkavállaló számára biztosított szünet a pihenőidő, mely fogalomhoz több altípus is tartozik, így a munkaközi szünet, a napi pihenőidő és a heti pihenőidő.
Munkaközi szünet
A fent felsoroltakból a munkaközi szünet a legrövidebb pihenőidő, amit a munkáltató a munkavégzés megszakításával, munka közben köteles kiadni. Szerencsére a munka törvénykönyve teljesen egyértelműen beszabályozza a munkaközi szünet fogalmát, ez pedig a következő: ha a munkaidő (függetlenül attól, hogy a munkaidő rendes vagy rendkívüli) hosszabb, mint 6 óra, 20 perc, ha hosszabb, mint 9 óra, akkor pedig további 25 perc munkaközi szünetet kell kiadni a munkavállalónak. Továbbá az Mt. rögzíti azt is, hogy ezt a szünetet legalább 3, de legfeljebb 6 óra munkavégzést követően kell kiadni. Utóbbi szabályozás oka egyszerű, így a munkaadó nem tudja akkor elküldeni szünetre a munkavállalóját, amikor az még nem fáradt, épphogy belekezdett a feladatai elvégzésébe, így, amikor szükség lenne pihenésre, már nem lenne rá lehetőség.
Napi pihenőidő
A napi pihenőidő a munka befejezése és a következő napi munkakezdés közti időintervallumot öleli fel. A törvényi előírás csak annyit határoz meg, hogy ez az intervallum nem lehet kevesebb 11 egybefüggő óránál. Ettől kivételes esetekben el lehet térni, így osztott munkaidőben, megszakítás nélküli, több műszakos vagy idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló esetén ezt az intervallum 8 órára csökkenthető.
Bizonyos munkakörök esetén szükséges készenlétet teljesíteni, amikor a munkavállalónak munkaképes állapotban kell a munkaadó rendelkezésére állnia, de sokszor előfordul, hogy tényleges munkavégzés nem teljesül – ebben az esetben a pihenőidő beosztása tehát nem kell, megtörténjen. Amennyiben viszont a készenléti idő alatt sor kerül munkavégzésre, akkor feltétlenül meg kell vizsgálni, hogy a munkavégzés előtt vagy után teljesült-e az egybefüggő napi pihenőidő, és csak ennek fényében lehet a munkavállalót újra munkába állítani a következő nap.
Heti pihenőidő
A heti pihenőidő a héten egy adott munkanapi rendes munkaidőben történő munkavégzés befejezése és a következő munkanapi rendes munkaidőben történő munkavégzés kezdete közötti, legalább 48 órás egybefüggő időtartam. Törvényi előírás szerint ez nem feltétlen jelenti a hétvégét, de havonta legalább egy vasárnapi napot ki kell adni a dolgozónak. Fő szabály szerint heti kettő pihenőidő jár, általános munkarend esetén ez a szombat és a vasárnak, de a heti pihenőnap egyenlőtlenül is beosztható, tehát hétköznapokra is tehető, és nem feltétlenül egymást követő napok, a lényeg, hogy a heti pihenőnap megszakítás nélküli 24 óra legyen.