A munkaviszony megszüntetése, amelyet a mindennapi életben elbocsátásként ismerünk, jogi nyelven felmondásként fordítható le. A felmondás, így a vezető felmentése esetén is az idő a lényeg. Pontosabban az az időpont, amikor az elbocsátás hatályba lép. 2012 előtt a felmondást rendes felmondásnak, míg az azonnali hatályú felmondást rendkívüli felmondásnak nevezték.
A felmondásra vonatkozó jelenlegi főszabály szerint mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással megszüntetheti a munkaviszonyt. A munkáltató általi felmondás esetén a felmondás oka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával vagy képességével, illetve a munkáltató működésével kapcsolatos lehet.
Felmondás esetén a felmondást be kell jelenteni, azaz a felmondás nem azonnali hatályú.
Ezzel szemben az azonnali hatályú felmondás teljesen más kategória. A munkáltató vagy a munkavállaló azonnali hatállyal felmondhatja a munkaviszonyt, ha a másik fél szándékosan vagy súlyos gondatlanságból súlyosan megszegi a munkaviszonyból eredő alapvető kötelezettségét, vagy
egyébként olyan magatartást tanúsít, amely lehetetlenné teszi a munkaviszony folytatását.
Bár a köznyelvben minden felmondást egyszerűen felmondásnak neveznek, a pontos megfogalmazásnak nagy jelentősége van. Látható, hogy a munkaviszony megszüntetése és az azonnali hatályú felmondás között számos különbség van.
Ki minősül vezetőnek a munkajog szerint?
Mielőtt megvizsgálnánk a vezetők munkaviszonyának megszüntetését, nyilvánvalóan tudnunk kell, hogy a munkajog szerint ki minősül vezetőnek.
Fontos előre leszögezni, hogy a vezető fogalmát a munkahelyeken tágabban használják. Valaki, akit a munkahelyen menedzserként emlegetnek, nem biztos, hogy a munkajog szerint vezető beosztású munkavállalónak minősül.
A munka törvénykönyve szerint vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője és a közvetlen irányítása alá tartozó, őt részben vagy egészben helyettesíteni jogosult más munkavállalók.
A munkaszerződés rendelkezhet a vezetőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról akkor is, ha a munkavállaló a munkáltató működése szempontjából kiemelt jelentőségű vagy nagy bizalmi pozíciót tölt be, és alapbére a törvényes minimálbér hétszerese.
Meg kell-e indokolni a vezető elbocsátását?
A vezető beosztású munkavállalók elbocsátására eltérő szabályok vonatkoznak.
Míg az általános szabály az, hogy a munkáltatónak meg kell indokolnia az elbocsátást, addig a vezető beosztású munkavállaló esetében ez éppen fordítva van. Az általános szabály az, hogy a munkáltatónak nem kell indokolnia a vezető beosztású munkavállaló elbocsátását.
Az általános szabály azonban nem jelenti azt, hogy ez mindig így van. Természetesen vannak kivételek.
Mikor jogellenes indoklás nélkül elbocsátani egy vezető beosztású munkavállalót?
A gyakorlatban felmerült a kérdés: hogyan kell a munkáltatónak indokolnia egy vezető azonnali hatályú felmondását? Lehet-e indoklás nélkül azonnali hatállyal elbocsátani egy vezetőt?
A kérdést maga a Kúria vizsgálta. Egy ítéletében kimondta, hogy a vezető állású munkavállaló azonnali hatályú elbocsátását indokolni kell. Ellenkező esetben nem lenne különbség a vezetői felmondás és az azonnali hatályú felmondás között.
Vagyis a vezetőket nem lehet megfelelő indoklás nélkül azonnali hatállyal elbocsátani. Az pedig egyértelműen nem opció, hogy a munkáltató felmond, mert nem kell indokolnia, hanem úgy kell tennie, hogy a munkaviszony azonnali hatállyal megszűnjön. Ebben az esetben a munkáltató nyilatkozata azonnali hatályú felmondásnak minősül, tehát az azonnali hatályú felmondásra vonatkozó szabályok nem teszik lehetővé az indokolás hiányát.
Forrás: HRBLOG.hu