Menü Bezárás

Cégből cégbe – jól működő munkahelyváltási utak

A legtöbb esetben a munkahelyváltás motivációja a munkahelyi stressz és feszültség okozta évekig tartó feszültség – szinte mindig menekülés valami elől. Sok veszélyt rejt magában, ha valaki úgy dönt, hogy munkahelyet vált, és ezt a „mindegy, csak ne ezt” szellemében teszi. Csak annyit tudsz, hogy amit most csinálsz, azt biztosan nem akarod, de nem azonosítod, hogy valójában mit akarsz. Jön egy Linkedin üzenet, egy telefonhívás, ami valami régi állásportál regisztrációra hivatkozik, stb. Nem keresel aktívan állást, de a „sors úgy hozzásegít”, hogy most itt a lehetőség.

Nem keresel aktívan munkát, de „a sors keze segít”, hogy itt a lehetőség. Amikor nyitottá válsz a változásra, annak lehetnek jelei, de nem mindig tudod, hogyan mutasd ki őket. Még a LinkedIn-en sem mersz rákattintani a „nyitott a munkára” „csak toborzóknak” beállítással, mert „mi van, ha a főnököm/ HR-esem látja”. Passzív álláskereső leszel – nem fogsz keresgélni, de ha találsz egy állást, akkor talán-legalább-legalább-legvégül lépni fogsz. Ekkor kell bátornak lenned.

Nem merem!

Nagyon ritka, hogy nincs lehetőséged munkát keresni. A legemlékezetesebb esetem az volt, amikor egy ismert cég egyik ismert vezetője keresett meg, hogy keressek valamit. Sokat olvasott a témában, járt coachnál, akinek nem mondták meg, hogy mit is szeretne valójában (munkahelyváltás). „Nem merem megtenni” – mármint nem merte kockáztatni a pozícióját, ami ugyan szép egzisztenciát biztosított neki, de valójában már láthatóan károsította az egészségét. A lehetőség az lett volna, hogy egészségügyi okokból felmond, és féléves szünetet tart. „jaj, mi lesz akkor, nem merném megtenni”. Munkahelyet akart váltani, de hogyan, a helyzetéből? Valahogy ki kellett provokálnia, hogy a bátor fejvadászok megtalálják egy olyan ajánlattal, ami megfelel a szintjének és személyesen neki. Ahol elfogadnák tőle, hogy rövid húsz év alatt elszakadt attól a társaságtól, amelyben gyakorlatilag „felnőtt”. De évek óta nem keresték meg, hiszen mindig nemet mondott, nem is kezdett el tárgyalni ezekről a lehetőségekről.

Bedobtunk pár trükköt, eljutottunk odáig, de ennyi esélye volt csak arra, hogy ‘munkát keressen’. Mert a klasszikus értelemben vett álláskeresés nyilván nem lett volna hasznos. De azt mondta, hogy prémium vezetői fejvadászokat megkeresni, ismerősökkel beszélgetni a váltásról, az ő helyzetében lehetetlen – és én tiszteletben tartottam a félelmeit.

Ilyen szélsőséges eset ritka, de sok más olyan helyzet is van, amikor a vágy a munkahelyváltásra megvan, de emberünk még nem mert aktív álláskeresésbe kezdeni. Még nem fáj eléggé… Ők a passzív álláskeresők, akik nem valószínű, hogy keresnek munkát, csak egy jó lehetőségre rátalálva megmozdulnak. Ez a fejvadászok, kutatók, forrásközvetítők – és ismerősök mezőnye, akik tudnak valahol, valakinél, akit ismernek, egy nyitott pozícióról. Szerencsére ez nemcsak a menedzserek és a szakemberek kiváltsága, hanem a jól dolgozó generalisták számára is adott (itt leginkább az a kérdés, hogy megtalálnak-e a LinkedIn-en).

Ha találsz egy új állást

Ha megrekedtél a meglévő állásodban, és hirtelen felajánlanak valami mást, csábító a gyors igen. Könnyű váltani, örülni fogsz, hogy nem kell túl sokat válogatnod, és megspórolod magadnak az álláskeresés fáradalmait. Az állásinterjún sem az a kérdés, hogy veled dolgozzanak-e, hanem az, hogy hogyan dolgozzanak veled. Lehet, hogy van egy-két versenytárs, de ez nem garancia. A hiúságod, hogy valahol téged akarnak, elkeserít, így te magad sem vagy elég alapos ahhoz, hogy a számodra megfelelő új munkahelyet válaszd. A fejvadászok számára ez könnyű terep: elhitetik veled, hogy vagy maradsz a régi rossz munkahelyeden és szenvedsz, vagy itt az életed lehetősége, nem érdemes tovább keresgélni. Gyakran igazuk is van: anyagi és szakmai érdekük fűződik ahhoz, hogy bárhová is viszik Önt, hosszú távon jól járjon. Ez az ő szakmájuk. De a te életedet, a te preferenciáidat csak te tudod.

Rosszul is elsülhet

Ha mégis kudarcot vall, az azért van, mert tapasztalatlan vagy a munkahelyváltásban. Nem nézi, hova megy, a „minél előbb el kell tűnni innen” motiválja. Látja, hogy a pénz sokkal jobb, a munka érthető és a szakmai tudása alapján elvégezhető, a csomag szép, igent mond a váltásra. Nem nézi meg, hogy milyen érdekek övezik a pozíciót, miért is nyitották meg, kivel kell majd együtt dolgoznia, milyen a vállalati kultúra, mit tud majd hozzátenni. Igent mond arra, hogy otthagyja a rossz állását és az ajánlatra … A változás érdekli, nem az új állás. Itt szó sincs arról, hogy a leendő munkaadóval megbeszélje a váltás okait, tehát nem ő maga fogalmazza meg és nem ő mondja ki azokat.

Mindez sok tévedéshez vezethet, és az ilyen karrierhibák kijavításához gyakran pszichológiai segítségre van szükség (amit én nem tudok vállalni), a karriersegítség mellett (amiben szívesen segítek).

Tipikus utak, amelyek bejönnek

Nem szeretek tipizálni vagy általánosítani, de vannak tipikus utak, amelyek jól működnek a passzív álláskeresők számára. A miérteket vizsgálva érdekes minták rajzolódnak ki. Ez nem statisztika, inkább csak megfigyelés.

A közszférából a kis cégekbe

Egy csalódott távoli ismerősünk megtalálja passzív álláskeresőnket az álláshirdetésekben meghirdetett jelöltek között. Így az ismerős bizalma válik a munkáltatói állásajánlat alapjává, bár mint tudjuk, kockázatos lehet az ajánlás. Most nézzünk egy olyan esetet, ahol ez működik!

Azok a munkavállalók, akik ilyen módon váltanak munkahelyet, szinte fellélegeznek, nagyon jól érzik magukat a váltással, bár nehezen tudnak dönteni. A közszférában évtizedekre ott ragadhat az ember, így nehéz belátni, hogy van élet a kerítésen túl. De egy barát barátja megtalálja: a közszférában a fizetések köztudottan alacsonyak, és a béremelés nem alku tárgya vagy kérésre történik. Ebben a helyzetben még egy kis cég is könnyen tud jobb fizetést ajánlani. Egy munkanélküli időszak után egy kis cég széles körű feladatokat kínál, és szakmai világot nyit. Egészen más a légkör: a keménykedő közalkalmazotti tekintélyelvűség, az állás elvesztésétől való félelem és a kétszínű szavak helyett egy kis cégnél óvatos kölcsönös tisztelet uralkodik, ami később közvetlen, egészséges, bizalomteljes munkakapcsolatba torkollik – a munkádra és a szaktudásodra való igény és a szakmai környezet igénye alapján. Amikor a munkavállalók a kis cégek családi légköréről beszélnek, akkor ezt úgy teszik, hogy megtapasztalják.

A multiból „sajátba”

(Ez az út nem tévesztendő össze azzal az elkeseredett emberrel, aki egy multiból elbocsátva gyorsan saját céget alapít, és a körön belül maradva, üzleti partnerként próbál megélni. Ez általában nem szokott sikerülni…).

Ez a multiszocializált, sírva vigadó Szentes-folyamatok és a bizományi pajtások megszállott vezető szakemberek és szakemberek útja. Általában 40 éves, tíz-húsz éves szakmai múlttal rendelkező emberek, akik a multi világában nem igazán tudnak feljebb lépni, legfeljebb munkahelyváltással, de ezt még nem döntötték el. Csak annyit tudnak, hogy ott, ahol vannak, egyre kevésbé érzik jól magukat. Lassan elveszítik a reményt, hogy itt vagy máshol jobban járhatnak. De ez kényelmes, nem csak mérgező. Nem a „nem merek” értelemben kezdtek el munkát keresni. Itt talál rájuk egy fejvadász vagy egy régi szakmai ismerős, és meghívja őket egy kis- vagy középvállalat vagy start-up cég vezetői/tulajdonosi körébe.

Akár egy nagyobb összeg befektetésével, hogy tulajdonossá váljon és végre a sajátjává tegye, akár a tulajdonosok tanácsadójaként felsővezetőként. Meghívják egy félprofi ismeretségi körbe, hiszen ehhez nagyfokú bizalomra van szükség. Mindez erőt, akaratot és motivációt ad embereinknek ahhoz, hogy nagyon aktívak legyenek – a siker a multinacionális környezetben ösztönössé vált eredményorientáltságuk következménye lesz. Tudja, hogy a sikerért meg kell dolgozni, és tudja, hogyan kell érte dolgozni. Ezek általában sikeres átmenetek, és néhány éven belül egy ilyen vállalat az iparág meghatározó szereplőjévé válik. A kérdés az, hogy ad-e magának erre néhány évet, és hogy a piac, az iparág és a gazdasági környezet ad-e erre időt. Az ilyen jellegű változások három nagy buktatója:

  1. Még nagyobb terhet vállal magára, mint egy multinacionális vállalat. Magasak a kockázatok, ezért sokáig dolgozik, ami a magánéletének rovására mehet.
  2. Szakemberként jól dolgoztál, az önismereted is a szakemberi énedre, a szakmai önbizalmadra épül. Most, egy vezetői és tulajdonosi szerepkörben többletfeladatok merülnek fel, és olyan készségekre lesz szükséged, amelyeket eddig nem használtál – talán nem is léteztél. A modern menedzsment alapelvek elsajátítása elengedhetetlen. Ha egy induló vállalkozás megbukik, az általában emiatt van: az a jó szakember, aki rossz menedzser, nem tudja sikerre vinni a cégét.

Az ismerősökkel, fél-barátokkal való üzletelés a barátság és a siker rovására mehet. Az ismerősök/barátok megengedőbbek lehetnek egymással szemben, ami szintén konfliktusokhoz vezethet a tulajdonosok között. A kisvállalkozások sok hibája és kudarca ebből ered.

A kisvállalattól a nagyvállalatig

A kis cégek gyakran kicsinyesek, tekintélyelvűek, vagy piaci és gazdasági zavarok közepette vannak, ahol a stresszt a cég túlélése miatti aggodalom okozza. A tulajdonos aggodalmai és félelmei e tekintetben érthetőek, de ha ezt az alkalmazottain tölti ki, az szörnyű, mérgező környezetet teremt, ahonnan menekülni lehet. Egy másik ilyen kisvállalkozás, ahová el lehet menni, a vödörből vödörbe eset.

A megoldás az, hogy egy olyan nagyvállalathoz kell menni, ahol ez a fajta félelem és szorongás nincs jelen – gyakran a tulajdonos már nincs a közelben. Ott van tőke, van pénz arra, hogy jól bánjanak a dolgozókkal, legyen az babzsák vagy süti nap, az emberi hozzáállás számít. Ahol van szabad kapacitás arra az esetre, ha „a gyerek megbetegszik”, ott vannak home office lehetőségek, mert a bizalom a szakmai kiválasztásból fakad, ahol világos cél van, és könnyen látható, ha valaki a cél érdekében dolgozik – ezt még egy nagyvállalatnál végzett kékgalléros munka is mutatja. A meghatározott feladatkörök és a világos munkaköri leírás segít abban, hogy visszajelzés nélkül is tudd, hogy jól csinálod, amit csinálsz.

Ez a biztonságérzet a magánéletedre is pozitívan hat. Ha nem kell féltened az állásodat, ha pontosan tudod, hogy a fizetésed ki lesz fizetve, sokkal nyugodtabb és harmonikusabb életet élhetsz.

Forrás: HRBLOG.hu