Az óvadék (vagy ahogy sokan ismerik, kaució) a szerződésszegéssel okozott károk megtérítésére szolgál. Amennyiben ezt a munkaadó kéri a munkavállalótól, azt munkavállalói biztosítéknak nevezzük.
A munkavállalónak úgynevezett kártérítési felelőssége van. Ennek fő szabály szerint akkor kell eleget tennie, ha az okozott kár abból fakad, hogy nem úgy járt el az adott helyzetben, ahogy az általában elvárható lett volna. Amennyiben szándékos, vagy súlyos gondatlanságból fakad az okozott kár, a munkavállaló köteles a teljes kárt megtéríteni. Egyéb esetekben a kártérítés maximum a munkavállaló négy havi távolléti díjának megfelelő összeg lehet.
Bizonyos esetekben a kártérítési felelősség alól mentesülhet a munkavállaló. Ezek a következők:
- olyan kár esetén, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható,
- olyan kár esetén, amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy
- olyan kár esetén, amely abból származott, hogy a munkáltató kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
Eltérő szabályozást találhatunk azonban, ha a munkavállaló megőrzési felelősségéről, illetve a leltárhiányért való felelősségről olvasunk.
Megőrzési felelősség
Amennyiben a munkavállaló átvett megőrzési felelősséggel bármit, és ebben hiány keletkezett, akkor meg kell téríteni a kárt. Ennek több feltétele is van, a legfontosabb, hogy a hiány olyan dologban következzen be, amelyet a munkavállaló megőrzésre, visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel vett át, állandó őrizetben tart, kizárólagosan használja vagy kezeli azt. Amennyiben az átvétel nem jegyzék vagy elismervény alapján, aláírással igazoltan történt, a kártérítési felelősség nem áll fenn. Ez alól kivétel a pénztáros, illetve pénzkezelő, aki jegyzék vagy elismervény nélkül is felelős az általa kezelt pénzért, értékpapírért, vagy egyéb értéktárgyért. A megőrzési felelősség alól csak akkor mentesül a munkavállaló, ha bizonyítani tudja, hogy a hiányt részéről elháríthatatlan okok idézték elő.
Leltárhiányért való felelősség
Fő szabály szerint a munkavállaló vétkességre való tekintet nélkül felelős a leltárhiányért. Azonban ennek is van négy, alapvető feltétele:
- a leltáridőszakra vonatkozó írásbeli leltárfelelősségi megállapodás megkötése,
- a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele,
- a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel alapján történő megállapítása,
- legalább a leltáridőszak felében az adott munkahelyen történő munkavégzés.
Milyen esetekben lehet a munkavállalói biztosítékot alkalmazni?
A munkavállalói biztosíték egy olyan pénzösszeg, amelyet a munkavállaló a munkaviszonyból eredő, meghatározott kártérítési kötelezettségének biztosítására ad át a munkáltatónak. Ez semmiképpen nem lehet egyoldalú, a munkáltatónak és a munkavállalónak írásban kell megállapodást kötnie. A Munka törvénykönyve természetesen szabályozza, hogy mely munkakörök esetén alkalmazható a munkavállalói biztosíték – ezek azok, akik a munkakörük ellátás során más munkavállalótól, vagy harmadik személytől pénzt, más értéket vesz át, vagy részükre ilyen kifizetést, átadást teljesít, vagy ezek teljesítését közvetlenül ellenőrzi. A biztosíték összege nem lehet magasabb, mint a munkavállaló egyhavi alapbére; ha az alapbér növekszik, nincs lehetőség az óvadék kiegészítésére.
Ez az összeg nem tartozik a munkáltató vagyonába, tehát elkülönített számlán köteles kezelni a biztosíték összegét, annak kezelésével járó banki költséget nem lehet a munkavállalóra terhelni. A munkáltató az összeget csak a kártérítési igény kielégítésére használhatja fel, csak olyan kár megtérítésére, ami a munkaköri feladatra tekintettel került elhelyezésre.
Amennyiben a munkavállaló munkaköre megváltozik és a biztosíték feltételei már nem állnak fenn, vagy megszűnik a munkaviszony, a biztosítékot a munkáltató köteles visszafizetni. Munkakör megszűnése esetén a munkaadó köteles a biztosíték összegére a jegybanki alapkamatnak megfelelő kamatot is kifizetni.