A próbaidővel kapcsolatban még mindig sok félreértés, tévhit él a köztudatban, mind munkavállalói, mind pedig munkaadói oldalról. E heti cikkünkben a próbaidő alapszabályait vesszük sorra.
A Munka Törvénykönyve természetesen a próbaidő fogalmára is kitér, eszerint a felek a munkaszerződésben a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb három hónapig terjedő próbaidőt köthetnek ki – azonban, ha ennél rövidebb próbaidőt kötnek ki a felek, maximum egy alkalommal meghosszabbítható, de ez a hosszabbítás sem haladhatja meg az összesen három hónapot (tehát elsőre két hónapra kikötött próbaidőt maximum egy hónappal lehet hosszabbítani). Kollektív szerződés alapján a fő szabály szerinti három hónaptól el lehet térni, de legfeljebb hathavi próbaidő köthető ki ebben az esetben is. Próbaidő alatt a munkaviszonyt indoklás nélkül, azonnali hatályú felmondással bármelyik fél megszüntetheti.
Próbaidőről megállapodni nem kötelező, nem része automatikusan a munkaszerződésnek. A próbaidő tényét mind a határozatlan, mind pedig a határozott időre szóló szerződésben ki lehet kötni, de csak és kizárólag írásban, a munkaviszony létesítésekor; későbbi pótlásra lehetőség nincs, illetve az sem jogszerű eljárás, ha a felek a próbaidő lejártát követően szeretnének munkaszerződést kötni. A próbaidő helyett nem lehet munkaszerződés nélküli próbanapot alkalmazni a munkaviszony létesítése előtt. A próbanapnak megvannak a maga szabályai, munkaviszonynak minősül, tehát a munkavállalót a munkájáért ellenérték illeti meg.
Elterjed tévhit az is, hogy a próbaidő alatt nem lehet szabadságot kivenni. Az Mt. azonban nem tiltja, hogy a munkavállaló a próbaideje alatt szabadságra menjen, csak azt mondja ki, hogy a munkaviszony első három hónapjában a munkáltató nem köteles szabadságot kiadni a munkavállaló kérésére. Fontos tudni azonban, hogy ez a három hónap nem ugyanaz, mint a próbaidő három hónapja, bár gyakrn egybeesik.
Amennyiben bármely fél fel szeretne élni a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondással, azt még a próbaidő időtartama alatt kell közölni a másik féllel, különben a felmondás már a próbaidő utáni azonnali hatályú felmondásnak fog minősülni. Ez megfelelő indoklás hiányában pedig jogellenes lehet. A felmondás a kézhezvétellel számít közöltnek, tehát ha például postai úton szeretnénk felmondani, akkor ennek a próbaidő időtartamán belül meg kell érkeznie a címzetthez. Próbaidő alatti felmondást nem kell megindokolni, ellenben ha a munkáltató ezt mégis megindokolja, nem szabad elfelejteni, hogy egyúttal bizonyítási kötelezettsége lesz. Ha ennek a kötelezettségnek nem tud eleget tenni, a felmondás jogellenesnek számít