Megváltozott munkaképességűnek tekinthető az a személy, aki veleszületett, balesetből, vagy betegségből kifolyólag nem képes olyan módon vagy mértékben elvégezni a rá bízott feladatokat, mint a hozzá korban, nemben, képzettségben hasonló személyek általában.
Három különböző csoportot különítünk el aszerint, hogy milyen okból kifolyólag változott meg a munkaképesség:
- mozgássérülésből adódó megváltozott munkaképesség
- belgyógyászati megbetegedésből adódó megváltozott munkaképesség
- pszichiátriai megbetegedésből adódó megváltozott munkaképesség
Mozgássérülésből adódó megváltozott munkaképesség
Ebbe a csoportba tartoznak azok a munkavállalók, akik vagy valamilyen veleszületett, vagy szerzett sérülésből fakadóan rendelkeznek csökkent mozgásképességgel. Ha ilyen esetről van szó, a megváltozott munkaképességű munkavállaló intellektuális és kognitív képességei megegyeznek a többi, nem megváltozott munkaképességű munkavállalóéval. Ide tartozik:
- a járás képességének elvesztésével járó állapot, tehát a mozgáshoz kerekesszékre van szükség
- valamely végtag elvesztése, tehát a mozgáshoz kerekesszék, bot vagy egyéb segédeszköz szükséges
- gerincbetegségek a járás képességével, ide tartoznak a különböző gerincbántalmak miatt csökkent mozgástartománnyal, vagy fizikai állóképességgel bíró személyek. Értjük ez alatt például a különböző fajtájú sérveket, gyulladásos vagy kopásos betegségeket. A munkavállaló fizikai terhelhetősége csökken időben és/vagy teherbírásban, tehát gyakran nem alkalmazhatóak teljes munkaidőben, vagy nehéz fizikai munkát igénylő munkakörökben
Belgyógyászati megbetegedésekből adódó megváltozott munkaképesség
Bizonyos krónikus betegségek esetén a munkavállaló megváltozott munkaképességűnek számít, ide tartoznak olyan betegségek mint a cukorbetegség, magas vérnyomás, illetve egyes autoimmun betegségek. Ilyen esetben a munkavállaló mentális és szellemi képességei épek, de bizonyos esetekben a magas stresszel járó munkakörök betöltése problémás lehet. Ezen felül a funkcióvesztés és a munkaköri korlátok főleg a munkavégzés idejére és az azalatt a munkavállalót érő terhelésekre vonatkoznak.
Pszichiátriai megbetegedésekből adódó megváltozott munkaképesség
Az ebbe a csoportba tartozó munkavállalók alkalmazását rengeteg tévhit és félelem övezi, amelyekkel azonban érdemes leszámolni. Nagyon különböző és nagyszámú beteg tartozik hivatalosan ebbe a kategóriába. Általában elmondható, hogy a személyiség összműködése, alkalmazkodó- és önellátó képessége, esetleg realitásérzékelése sérül, de a normális életvitel fenntartása adott esetben gyógyszeres és/vagy pszichoterápiás segítséggel teljes mértékben fenntartható, sőt a munkavégzés számos esetben kifejezetten hasznos, mivel az nagy segítséget jelenthet az egészséges életritmus fenntartásához, valamint a munkavégzés során elért sikerélmény, a munkatársak befogadó hozzáállása segítheti az egészséges önképet.
Ebbe a csoportba tartoznak például:
- a pszichotikus betegségek, személyiségzavarok, melyek során a valósággal való kapcsolat, alkalmazkodóképesség, vagy a szociális kapcsolatok sérülhetnek
- különböző hangulatzavarok, depresszió, melyek során a motiváció, a stresszkezelés, illetve a szociális kapcsolatok sérülhetnek
- szorongásos zavarok, pánikbetegség, különböző fóbiák, melyek során a stressz- és konfliktuskezelés, fizikai állóképesség sérülhet
- kognitív- és viselkedésproblémák: a figyelem, emlékezet, gondolkodás, vagy a viselkedés szabályozása sérülhet.
A kiválasztás során fontos a kezelőorvossal történő konzultáció, hogy mindennemű az orvosi szakvéleménnyel felmerülő ellenérvet ki lehessen zárni, és a munkavállalót a képességeinek megfelelő munkakörben tudjuk alkalmazni.