A Munka törvénykönyvének egyik legkomplexebb fejezete tárgyalja a napi munkaidő szabályait, amin olyankor nehéz lehet kiigazodni. A rendszer megértéséhez azt kell tudni, hogy az Mt.-ben elkülönülnek a munkaidő mennyiségére és beosztására érvényes szabályok, tehát megkülönböztethetünk „napi munkaidő”-t és „beosztás szerinti napi munkaidő”-t.
Napi munkaidő
A napi munkaidő mértékéről a felek közösen állapod(hat)nak meg, de általában a munkáltató szabja meg, hogy hány órát státuszt tud felajánlani a munkavállalónak. Általában a munkaszerződésben szerepel a megállapított napi munkaidő, de amennyiben erről nincs szó a munkaszerződésben, a kollektív munkaszerződés, vagy a törvény rögzíti a napi munkaidő mértékét. Ha egyáltalán nem állapodnak meg a felek a napi munkaidő kérdéséről, törvény szerint napi 8 óráról beszélünk, amit általános teljes munkaidőnek nevezünk.
Külön megállapodás keretében ez a nyolc óra legfeljebb napi tizenkét órára emelhető, ettől már csak akkor lehet eltérni, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el, illetve ha a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója.
Mit jelent a készenléti jellegű munkakör?
- a munkavállaló a feladatainak jellege miatt a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére
- a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.
Az általános teljes napi munkaidőnél természetesen rövidebb teljes napi munkaidőt is meg lehet állapítani, bár ez igen ritka, hiszen ugyanolyan bérezéssel járt, mintha a munkavállaló kitölti az általános teljes napi munkaidőt. Részmunkaidő esetén a rövidebb napi munkaidőért arányosan kevesebb bérezés jár.
Beosztás szerinti munkaidő
A beosztás szerinti munkaidő az adott munkanapra ténylegesen elrendelt munkaidőt jelenti. Ez lehet napi (adott munkanapra vonatkozó), vagy heti (egész hétre elrendelt munkaidő). Ezek mértéke nem feltétlenül kell megegyezzen a napi, illetve a heti munkaidő mennyiségével; tehát attól, hogy a munkaszerződésben napi nyolc órában állapodtunk meg, adott munkanapra a munkaadó elrendelhet akár 4 vagy 12 órás munkavégzést is. Amennyiben nem részmunkaidőről van szó, a beosztás szerinti napi munkaidő nem lehet kevesebb 4 óránál, és nem lehet több 12 óránál, amibe a túlóra is beletartozik.
Emellett a munkáltatónak jogában áll meghatározni azt, hogy az adott munkanapon pontosan mikor kell ledolgoznia a munkavállalónak a megadott munkaidejét. Természetesen a törvényi előírások betartása mellett, tehát a munkaadónak biztosítania kell a munkavédelmi alapkövetelményeket, biztosítania kell a munkavállaló részére a munkaközi szünetet, a napi pihenőidőt, a heti pihenőnapokat vagy pihenőidőt.
A beosztás szerinti heti munkaidő felső határa 48 óra. Munkaidőkeret esetén ennek átlagban kell meglennie, nem minden egyes héten (tehát elképzelhető olyan beosztás, hogy a munkavállaló 5 napon keresztül 12 órás műszakokban dolgozik, de a munkaidőkeret végére ezt olyan módon kell kompenzálni, hogy az átlag ne haladja meg a 48 órát). Illetve munkaidőkeret esetén is figyelembe kell venni a törvényi előírásokat, így a munkavédelmi követelményeket, a pihenőidőkre vonatkozó szabályokat, továbbá például a vasárnapi munkavégzésre vonatkozó korlátozásokat.
Az általános munkarend a hétfőtől péntekig tartó, napi 8 órás munkavégzést jelenti, ebben az esetben a heti munkaidő felső határát nem átlagolva, hanem minden egyes naptári hétre kell figyelembe venni. Egy kivétel van, ha a szombat is munkanap, ebben az esetben a heti beosztás szerinti munkaidő meghaladhatja a 48 órát.
Hosszabb teljes munkaidő esetén írásban megállapodhatnak a felek abban, hogy a beosztás szerinti napi munkaidő maximuma 24, a hetié pedig 72 óra legyen.