Vannak bizonyos esetek, amikor a munkáltatói utasítás nemhogy megtagadható, de meg is kell tagadni, és mindez jogszerűen megtehető. Ilyen esetekben nem kell félnünk, hátrányos jogkövetkezmény nem érheti a munkavállalót.
Az Mt. által előírt szabályok szerint a munkavállaló köteles az arra vonatkozó utasítások szerint végezni a munkáját, és az ettől való eltérés, vagy az utasítás megtagadása kötelezettségszegést jelent, ami természetesen jogkövetkezményekkel járhat (pl. felmondás). A munkáltató széleskörű utasítási joggal rendelkezik, meghatározhatja a munkavállaló által elvégzendő munka módját és eszközeit, a munkavégzés helyszínét, idejét és időtartamát. Beszélhetünk specifikus utasításokról, melyek kifejezetten egyes munkafolyamatokra vagy dolgozóra vonatkoznak, illetve általános utasításokról, melyek minden munkavállalóra érvényesek. Vannak esetek azonban, amikor a munkavállaló megtagadhatja és/vagy köteles megtagadni a munkavégzést.
Mik ezek?
- köteles megtagadni a munkavégzést, ha a munka végrehajtása más személy egészségét vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné
- megtagadhatja a munkavégzést, amennyiben az gazdasági bűncselekményre utasít
- ha a feladat végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik (ilyen például a kollektív szerződés vagy a munkaviszonyra vonatkozó jogszabály)
- ha a munka elvégzése a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné
Ha a munkavállaló a fent leírt esetekben tagadja meg a munkavégzést, semmilyen hátrány nem érheti, nem lehet felmondani neki, illetve nem kötelezhető kártérítésre, abban az esetben sem, ha a munkavégzés megtagadása anyagi kárt okozott a munkaadónak.
Az, hogy a munkavállaló jogszerűen megtagadta az utasítást, nem jelenti azt, hogy fel lenne mentve a munkavégzés alól, így a munkaadó többi utasításának (melyek természetesen nem tartoznak a fent tárgyalt esetek közé) továbbra is eleget kell tenni, illetve köteles munkaképes állapotban megjelenni.