Munkaviszony létesítése esetén az egyik alapvető elem, hogy meghatározzák, hol lesz a hivatalos munkahelyünk, ahol az előírt időben, munkára képes állapotban kell majd megjelennünk, és munkát végeznünk. Kérdés, hogy ezt ki vagy mi határozza meg? Mi történik, ha a munkahelyen kívül kell dolgoznunk?
A Munka Törvénykönyve nem határozza meg, hogy a munkavégzés helyének szerepelnie kell a munkaszerződésben – annak ellenére létrejöhet érvényes munkaszerződés tehát, hogy abban a felek nem kötik ki a munkavégzés helyét. Nem kötelező, viszont ajánlott: ha feltüntetjük ezt az adatot a munkaszerződésben, azzal könnyen elkerülhetőek a későbbi viták. Amennyiben mégsem szerepel a munkavégzés helye a munkaszerződésben, úgy az Mt. szabályozása szerint azt a helyet kell munkahelynek tekinteni, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi.
A munkavégzés helye megjelölhető egy vagy több konkrét címként, de tágabb földrajzi terület feltüntetése is lehetséges, így például város, megye vagy az ország területe. Utóbbi esetén viszont a tényleges munkavégzés helyét, vagy annak megváltoztatását méltányosan kell a munkaadónak elbírálnia: a munkavállaló érdekeit feltétlenül figyelembe kell venni.
Mi a helyzet a kiküldetéssel?
A kiküldetés olyan, a szokás szerinti munkavégzés helyétől eltérő munkahelyen való munkavégzés, amikor az nem jár munkaszerződés módosítással. Fontos, hogy ez munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásnak minősül, illetve az időtartam nem lehet több évi 44 beosztás szerinti munkanaptól, vagy évi 352 óránál. Amennyiben a munkaviszony évközben kezdődött, arányosítva kell figyelembe venni a megszabott határokat. Ha az adott évben más munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra is szükség van (pl. helyettesítés), akkor ezeknek az időtartamát is bele kell számítani az időkeretbe.
Vannak esetek, amikor szükséges a munkavállaló hozzájárulását is kérni ahhoz, hogy jogszerűen más helységbe kerülhessen kiküldetésre. Például a munkavállaló hozzájárulása nélkül nem kötelezhető más helységben végzendő munkára a várandósság megállapításától kezdve gyermeke 3 éves koráig, illetve gyermeke 16 éves koráig, ha gyermekét egyedül neveli, továbbá hozzátartozójának tartós, személyes gondozása esetén.